V Az Atya, ✝ a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

V Gyónom a mindenható Istennek, a boldogságos mindenkor szeplőtelen Szűz Máriának, Szent Mihály arkangyalnak, Keresztelő szent Jánosnak, Szent Péter és Pál apostoloknak, nektek testvérek és minden szenteknek: hogy sokat vétkeztem gondolattal, szóval és cselekedettel. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, Szent Mihály arkangyalt, Keresztelő szent Jánost, Szent Péter és Pál apostolokat, titeket testvérek és minden szenteket: imádkozzanak érettem Urunknál, Istenünknél.

V Könyörögjünk.

V Kérünk Urunk, szabadíts meg bűneinktől, hogy a szentek szentjébe tiszta szívvel léphessünk Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V Szentjeidnek érdemeire, akiknek ereklyéi itt vannak, és minden szentekére kérünk téged, Urunk, bocsásd meg kegyesen minden bűnömet. Ámen.

V Bábelben lakott egy férfi, akinek Jojakim volt a neve. Chilkija leányát vette feleségül, akit Zsuzsannának hívtak. Ez nemcsak igen szép, de istenfélő asszony is volt, mert szülei igazak voltak és lányukat is Mózes törvénye szerint nevelték. Jojakim igen gazdag volt. Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában. A zsidók nála szoktak összejönni, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt. Abban az esztendőben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet. Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel őket mind, akiknek peres ügyük volt. Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe. A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy. Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre. Lesték hát a kedvező alkalmat. Egy nap aztán történt, hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsösbe, mint a többi napokon is szokott, de csak két szolgálója kísérte. Meg akart fürdeni a gyümölcsöskertben, mert nagy hőség volt. Senki se volt ott, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték. A lányoknak meghagyta: „Hozzatok nekem olajat és kenőcsöt! Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem.” Amikor a lányok elmentek, a két vén felugrott és odafutott hozzá. Mindjárt azzal kezdték: „Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és légy a miénk! Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat.” Zsuzsanna felsóhajtott: „Szorongatás vesz körül mindenfelől. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket. De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem.” Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a vének is kiabáltak ellene. Sőt az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta. Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben, a hátsó kapun berontottak, hogy lássák, mi történt asszonyukkal. A vének elmondták vádjaikat. Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat, mert még sose mondtak ilyesmit Zsuzsannáról. Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják. A nép előtt kiadták a parancsot: „Hívjátok ide Zsuzsannát, Chilkija leányát, Jojakim feleségét!” El is mentek érte. Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg. Hozzátartozói, és mindnyájan, akik csak látták, zokogásban törtek ki. A két vén odament a néptömeg közepére, és kezüket a fejére tették, ő meg sírva nézett az égre, mert szívből bízott az Úrban. A vének előadták a vádat: „Mialatt mi egyedül sétálgattunk a gyümölcsöskertben, ez bejött két szolgálójával, bezáratta a kert kapuját, majd elküldte a szolgálókat. Akkor odament hozzá egy ifjú, aki addig rejtőzködött és lefeküdt vele. Mi a kert szögletében tartózkodtunk, de megláttuk a törvényszegést, s odarohantunk hozzájuk. Tetten értük őket, de az ifjút nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt nálunk. Kinyitotta a kaput, s elmenekült. Ezt azonban elfogtuk és vallatóra fogtuk: Ki volt az az ifjú? De nem akarta megmondani. Ennek mi magunk vagyunk a tanúi.” A gyülekezet hitelt adott nekik, hisz a nép vénei és bírái voltak, és Zsuzsannát halálra ítélték. Ekkor ő hangosan felkiáltott és így imádkozott: „Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna. Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak.” Az Úr meghallgatta könyörgését. Amikor halálra vitték, az Úr felszította egy Dániel nevű, egészen fiatal fiúban a szent lelket, úgyhogy hangosan felkiáltott: „Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!” Erre az egész nép körülfogta és kérdőre vonta: „Miféle szavak azok, amiket mondtál?” Megállt középen és így válaszolt: „Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát. Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!” Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: „Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát.” Dániel ezt válaszolta: „Különítsétek el őket egymástól jó messzire, hogy kihallgathassam őket!” Amikor elkülönítették őket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: „Te megátalkodott, vén gonosztevő! Most napvilágra kerülnek bűneid, amelyeket eddig elkövettél. Mert igazságtalan ítéletet hoztál, elítélted az ártatlanokat és futni engedted a gonosztevőket, noha megmondta az Úr: Az ártatlant és az igazat ne öld meg. Most tehát, ha csakugyan láttad, mondd meg: milyen fa alatt láttad őket együtt?” Azt felelte: „Mézgafa alatt.” Dániel erre így válaszolt: „Helyesen hazudtál a magad fejére. Isten angyala ugyanis középen kettévág, mert ez az Isten parancsa.” Majd félreállította és előhívatta a másikat. Így szólította meg: „Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette. Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelemből szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak. Mondd csak meg nekem: Milyen fa alatt kaptad rajta őket, hogy együtt voltak?” Azt felelte: „Tölgyfa alatt.” Dániel erre így válaszolt: „Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket.” Ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki, és áldották az Istent, aki megmenti a benne bízókat. Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek. Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszságukban ők akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvényei szerint jártak el: meg kellett halniuk. Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon.

V Jézus kiment az Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

V Könyörögjünk.

V Fogadd el, szent Atya, mindenható örök Isten, ezt a szeplőtelen áldozatot, melyet én méltatlan szolgád neked, élő és igaz Istenemnek felajánlok számtalan bűnömért, sértésemért és hanyagságomért; felajánlom mindazokért akik itt velünk vannak, és minden keresztény hívőért, élőkért és holtakért: szolgálja az én üdvösségemet és az ő üdvösségüket az örök életre. Ámen.

V Isten, ki az emberi természetet a maga méltóságában csodálatos módon megteremtetted és még csodálatosabb módon megújítottad, add hogy ennek a víznek és bornak misztériuma által a te Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak istenségében részesülhessünk aki kegyesen a mi emberi természetünk részese lett. Ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.

V Felajánljuk Neked Urunk az üdvösség kelyhét és kérjük irgalmadat, hogy üdvösségünkért és az egész világ üdvösségéért édes illattal szálljon fel Isteni fölséged színe elé. Ámen.

V Alázatos lelkünkkel és törődött szívünkkel fogadj el minket, Urunk, és úgy szálljon ma eléd áldozatunk, hogy tessék neked Úristen.

V Jöjj megszentelő, mindenható örök Isten, és áldd ✝ meg a te szent nevednek készített áldozatot.

V Szent Mihály főangyalnak, aki ott áll a tömjénoltár jobb oldalán és minden választottadnak közbenjárására, kegyeskedjél, Urunk, ezt a tömjént ✝ megáldani és kellemes illatként elfogadni. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V Ez az általad megáldott tömjénfüst szálljon fel hozzád, Urunk, és szálljon le ránk a te irgalmad.

V Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, Uram, s kezem felemelése legyen olyan, mint az esti áldozat. Tégy, Uram, lakatot a számra, reteszt ajkam ajtajára, hogy ne térjen szívem gonoszságra és mentegetvén ne mentegessem bűnömet.

V Gyújtsa fel bennünk az Úr az ő szeretetének tüzét s az örök szeretet lángját. Ámen.

V Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, és körülveszem, Uram, a te oltárodat. Hogy halljam a dicséret szózatát, és elbeszéljem minden csodádat. Uram, szeretem a te házad ékességét, és a te dicsőséged lakhelyét. Isten, ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet, és a vérszopó férfiakkal életemet, kiknek kezeikben gonoszság vagyon, jobb kezük tele ajándékokkal. Én pedig ártatlanságomban jártam; válts meg engem, és irgalmazz nekem. Az én lábam egyenesen állott; a gyülekezetekben áldalak téged, Uram!

V Glória Patri, et Fílio, et Spirítui Sancto.

V Fogadd el, Szentháromság ezt az áldozatot, melyet neked bemutatunk a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésének, föltámadásának és mennybemenetelének emlékére; a boldogságos mindenkor Szűz Máriának, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak, továbbá azoknak a szenteknek akiknek ereklyéi itt vannak, és minden szentnek tiszteletére, hogy nekik tiszteletükre, nekünk pedig üdvösségünkre váljék, és hogy kegyesen közbenjárjanak értünk a mennyben, akiknek emlékét üljük a földön. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

V Valóban mélto és igazságos, illő és üdvösségünkre való, hogy mindig és mindenhol hálát adjunk neked, szentséges Úr, mindenható Atya, örök Isten; Krisztus, a mi Urunk által. Általa magasztalják fölségedet az angyalok, imádják az uralmak, tisztelik a hatalmak, az egek es az egek erői boldog szeráfokkal egyesült újongással ünnepelnek, add kérünk hogy az ő szavukhoz csatlakozzék énekünk és alázatos dicsérettel zenghessük:

V Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura Istene! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet! Hozsanna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban!

V Téged, jóságos Atyánk, Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által alázatosan kérünk, fogadd el és ✝ áldd meg ezeket az adományokat, ezeket az ✝ ajándékokat, e szent és szeplőtelen ✝ áldozatot. Mindezeket elsősorban Katolikus Anyaszentegyházadért mutatjuk be neked: adj neki békét az egész földkerekségen, oltalmazd, tartsd össze egységben és kormányozd kegyesen szolgáddal N.p pápánkkal és N.b püspökünkkel és mindazokkal egyetemben, akik hűek az igaz tanításhoz és őrzői a katolikus apostoli hitnek.

V Emlékezzél meg Urunk szolgáidról és szolgálóidról ... s mindazokról, akik itt vannak velünk, és akiknek ismered hitét és meggyőződtél buzgóságukról. Értük ajánljuk fel, vagy ők maguk mutatják be neked önmagukért és övéikért ezt a dicsőitő áldozatot, hogy elnyerjék lelkük megváltását, földi biztonságuk és örök életük reményét, s most hozzád fordulnak imáikkal, örökkévaló, élő és igaz Isten.

V A szentek közösségében tisztelettel üljük meg elsősorban a dicsőséges, mindenkor Szűz Mária, Istenünk és Urunk Jézus Krisztus anyja, úgyszitén az ő jegyese Szent József,

V Íme az áldozat, melyet bemutatunk neked, mi a te szolgáid és velünk egész családod:

V Ki szenvedése előestéjén szent és imádandó kezébe vette a kenyeret, felemelte szemét az égre, hozzád, mindenható Atyjához, Istenéhez, hálát adott neked, ✝ megáldotta, megtörte és tanítványainak adta ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan,

V Ugyanígy vacsora után szent és tiszteletreméltó kezébe fogta ezt a drága kelyhet, újból hálát adott neked, ✝ megáldotta, tanítványainak adta és így szólt: vegyétek és igyatok ebből mindnyájan:

V Valahányszor ezt teszitek, az én emlékezetemre cselekedjétek

V És most megemlékezünk Urunk, mi a te szolgáid és velünk együtt szent néped, Krisztusnak, a te Fiadnak, a mi Urunknak boldogságos kínszenvedéséről, halottaiból való feltámadásáról és dicsőséges mennybemeneteléről, és bemutatjuk magasztos Fölségednek a te ajándékaidból kiválasztott adományt : tiszta ✝ áldozatot, szent ✝ áldozatot, a szeplőtelen áldozatot, az örök élet szent ✝ kenyerét és az örök üdvösség ✝ kelyhét.

V Vess rá kegyesen jóindulatú és derűs tekintetet, és fogadd el, mint ahogy szívesen fogadtad szolgádnak az igaz Ábelnek ajándékait, ősatyánknak Ábrámnak áldozatát, és azt a szent adományt, szeplőtelen áldozatot, amelyet királyi papod, Melkizedek mutatott be neked.

V Esdve kérünk, mindenható Isten, hogy parancsodra szent angyalod vigye fel áldozatunkat mennyei oltárodra, isteni Fölséged színe elé, hogy ahányan csak ez oltár áldozatából részesülve magunkhoz vesszük Fiad szentséges testét ✝ és vérét ✝ mindnyájan ✝ kegyelemmel és mennyei áldással teljünk el. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

V Emlékezzél meg, Urunk, szolgáidról és szolgálóidról is ... , kik a hit jegyével megjelőlve előttűnk távoztak az élők sorábol és a békesség álmát alusszák. Kérünk, Urunk, add meg nekik és mindazoknak, akik Krisztusban hunytak el, a boldogság, világosság és békesség országát. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

V Nekünk is bűnös szolgáidnak, kik irgalmad bőségében bizakodunk, adj kegyesen helyet szent apostolaid és vértanúid: János, István, Mátyás, Barnabás, Ignác, Sándor, Marcellin, Péter, Felicitász, Perpétua, Ágota, Lucia, Ágnes, Cecília, Anasztázia és minden szented közösségében és kérünk, hogy ne cselekedeteink értékét mérlegelve, hanem bőséges bocsánatodban részesítve, bocsáss be minket társaságukba. Krisztus a mi Urunk által.

V Ki által Urunk mindezeket a javakat teremted, ✝ megszenteled, ✝ élteted, ✝ megáldod és nekünk adod.

V Általa, ✝ vele ✝ és benne ✝ a tied minden tisztelet és dicsőség mindenhato Atyaisten ✝ a Szentlélekkel együtt,

V Fogadd tetszéssel Szentháromság szolgád hódolatát, és add, hogy az áldozat melyet méltatlanságom ellenére Fölséged színe előtt bemutattam, neked kedves legyen, nekem pedig és mindazoknak, akikért bemutattam, irgalmadból bocsánatot szerezzen. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

V Szent János Apostol evangéliumának kezdete.